2015. július 15., szerda

Ismered a Táltosod?

Rábainé Domszky Zsófi újabb írása: 

A tündérmesék univerzális segítője a Táltos paripa, aki elrepíti a hőst oda, ahol feladata van. Vele legyőz minden távolságot, minden akadályt, magasabb szintre léphet. A Táltos paripák hűségesek, sosem hagyják cserben a hőst és bizony a királyfik sem mondanak le a nehezen megszerzett lovukról. 

A népmesék Táltosát változatos módon lehet megszerezni: Van, akit nagyon rossz állapotban találunk, lesoványodva, betegen. Égő parázzsal kell megetetni, hogy visszanyerje erejét. Van, amikor a boszorkányt kell szolgálni, hogy elnyerjük a táltos csikaját. Más mesékben épp a sárkány szelídül paripává, ha látja, hogy a főhős nem fél tőle. A paripát tehát nem kapjuk készen, meg kell keresni, fel kell hizlalni, kiszabadítani és bízni kell az erejében, hogy hűséges segítőnk legyen. Valahogy így van ez a személyiségünkben rejlő belső erővel is, az önbizalommal, hittel, kitartással, céltudatossággal – saját belső Táltos paripáinkkal. Lehet, hogy valami fogva tartja bennünk, egy sárkány a régmúltból, egy gyermekkori emlék, sérelem, túlzott elvárások… Ahhoz, hogy kiszabadítsuk, meg kell keresnünk a sárkányainkat, fel kell ismernünk, nevén neveznünk és le kell győznünk. De hogyan tegyük mindezt? A mesebeli hősök bátran indulnak neki a vándorútnak, nem kérdezve, hogy készen állnak-e már, elolvastak-e minden szakirodalmat, összeszedtek-e minden pénzt hozzá. A szegény legényből sosem lenne királyfi, ha addig el sem indulna, amíg mindezt meg nem szerezte, sőt, éppen valaminek a hiánya, a rend felborulása indítja útnak.


Sok mesében addig mennek a hősök, míg be nem érnek egy sűrű sötét erdőbe. De ha olyan sűrű és sötét, miért mennek be?

Mert aki elkerüli az erdőt, az visszajut oda, ahonnan elindult. Nem fog megváltozni az élete. Muszáj vállalni a bolyongást, eltévedést, annak a lehetőségét, hogy mindenből kifosztanak, hogy újjászülethessünk. A sűrű sötét erdőbe akkor érünk, amikor felrúgjuk az eddigi életünket, mert már elviselhetetlen. Vállaljuk, hogy kilépünk egy rosszul működő kapcsolatból, még ha félünk is elhagyni a biztosat a bizonytalanért. Ha munkahelyet váltunk vagy elköltözünk, talán egy másik országba megyünk élni, dolgozni és nem tudjuk pontosan, mi vár ránk. Ilyenkor minden nagyon kuszává, fenyegetővé válhat, és próbatételek sorát kell kiállnunk. Ez ijesztő lehet, de a mesék azt üzenik: Ha teret engedünk a változásnak, kisöpörjük a régi dolgokat, meg fog jelenni az új rend. Ehhez nagy szükség van az önbizalmunkra, kitartásunkra, a reményre, hogy végül minden jóra fordul. Ezek alkotják a mi Táltos paripánkat. Te ismered a Táltosod?


Munkám során tapasztaltam, hogy a gyerekek hamar kapcsolatba tudnak lépni saját belső táltosukkal. Pillanatok alatt elképzelik, képesek megetetni, felszerszámozni és a hátán csodálatos helyekre elrepülni. A rajzaikon, beszámolóikban megjelenő paripák pontos képet adnak a gyerekek lelkiállapotáról és énképéről. Pl. egy túlmozgásos, kontroll problémákkal küzdő kisfiú szárnyakat és rakétákat is rajzolt a lovára, míg az evészavarral küzdő serdülő lány táltosa kérődző kecske képében jelent meg.

Egy 8 éves kislány daganatos betegség miatt vesztette el fokozatosan a látását. Speciális bentlakásos iskolába került, itt találkoztam vele a Mosoly Alapítvány művészetterápiás csoportjában. Nagyon szerette a lovakat, kedvenc rajzfilmje egy Szilaj nevű lóról szólt. Mikor teljesen elvesztette a látását, egyre mélyebb depresszióba süllyedt. A terápián minden mesedramatizálás során a Táltos paripa szerepét választotta, spontán játékában pedig ő volt Szilaj, a vadló. A nevelőknek feltűnt, hogy egyre több fegyelmezési probléma akad vele, az iskolában is vadul, nem érdeklik a szabályok. Ekkor járt a saját sűrű, sötét erdejében, és csak a Táltos paripájába tudott kapaszkodni. Vakon is szívesen rajzolt, kérte, hogy vezessék a kezét. Lovat rajzolt, gyurmából is megformázta. Sokat dobolt, a hangszer segítségével vágtázott. Nagyon lassan szelídült csak meg a kis vadló. Először hagyta, hogy a gyerekek a hátára üljenek, majd fokozatosan nyitott a felnőttek felé is. Kezdte elengedni a lovát is, el mert távolodni tőle. Szerepjátékban már inkább kutya volt – néha vad, máskor szelíd, hűséges barát. A benne élő Táltos paripa betöltötte a szerepét, átsegítette gazdáját a nehézségeken és akkor húzódott a háttérbe, amikor már nem volt rá szükség, mert kialakult az új rend (elfogadta a kislány az új élethelyzetet).

Felnőttként is érdekes dolgokat tudhatunk meg magunkról, ha elképzeljük saját Táltos paripánkat! Próbáld ki!

Képzeld el minél részletesebben a lényed legbensőbb magjában élő paripát, ami képes átsegíteni minden akadályon! Ha elképzelted, nézd meg jól! Fiatal csikó, vagy felnőtt ló, esetleg öreg? Milyen nemű? Mekkora? Milyen színű? Milyen a sörénye, farka, patája? Van valamilyen különlegessége? Milyen a természete? Van rajta patkó, lószerszám, nyereg? Adj neki enni! Mit eszik és mit iszik? Ápold a szőrét, majd szerszámozd fel! Ülj a hátára! Szelídítsd meg, ha kell!

Haladó mesejáró vagy? Próbáld megtalálni azt a hangszert, illatot, színt is, ami a leginkább kifejezi a lovadat!
Ez a ló a Te belső erőd. Olyan, amilyen Te vagy ott mélyen, legbelül. Tápláld, gondozd és juss el a hátán bárhová, ahová csak szeretnél!

Következő cikkemben bemutatok néhány mesés játékot, ami a nyári szünetben jó móka lehet kicsiknek és nagyoknak egyaránt. 
Előző cikkem: Mesében rejlő gyógyír

Rábainé Domszky Zsófi

Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, kövess minket a FB oldalunkon! Kérdezhetsz is bátran Zsófitól, itt alul vagy a Facebookon! 
Ha még olvasnál a mesékről, itt találsz egy cikksorozatot.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése