2014. október 4., szombat

Milyen a jó iskola?

Azt, hogy Milyen iskolát válasszunk gyermekünknek, már tudjuk: jó iskolát! De milyen az a jó iskola? -erről kérdeztem Pethő Orsolyát, a KÖLYÖKSZERVIZ pszichológusát!

Nem irigylek senkit, aki iskolaválasztás előtt áll: sem a szülőt, sem a gyereket, mert azt gondolom, hogy kevés jó iskola van. Szerencsére annál több jó tanító és pedagógus, de őket nehezebb megtalálni, mert nincsen saját weboldaluk, ahová kiírják a legfontosabb elveiket, és sem a tanulók, sem a szülők nem tudják előre megismerni, feltérképezni őket.

Az iskolaválasztásban nem tudnék segíteni, mert nincs igazán széles választék. Ehelyett sokkal fontosabb, hogy milyen szempontokat vesz figyelembe egy jó iskola! 
A gyerekeknek van néhány tulajdonságuk, amelyek általános érvényűek, és nem árt, ha tudunk róluk, mielőtt oktatni akarjuk őket. Ez alapján talán rá lehet találni arra a néhány jó pedagógusra, ezáltal "jó iskolára", amelyik megfelel a kritériumoknak. 

1. A gyerekek természetes módon érdeklődőek, kíváncsiak, szeretnek tanulni, megismerni a világot. Óriási a belső motivációjuk, hogy megszerezzék a tudást. Ha nem így lenne, már kihalt volna az emberiség. 
Ezt a tulajdonságukat csak elvenni tudjuk tőlük. Minden olyan elképzelés TÉVES, ami szerint a gyerekekbe tölcsérrel kell tölteni a tudást, vagy az, hogy motiválni kell őket. Téves elképzelés, hogy bármilyen külső megerősítésre van szükségük (érdemjegyek, különböző színű és szagú pontok, állatfigura matricák) ahhoz, hogy tanuljanak! 
Az a kezdeményezés helyes, ahol legalább alsó tagozatban nincsen osztályozás, viszont építenek a belső motivációra, sok az önállóan választható feladat. 

2. Minden gyerek tehetséges valamiben! Nem értek egyet azzal, amikor a tehetséget valamiféle megkülönböztető privilégiumnak tekintjük. És azzal sem, hogy elkülönítve kéne fejleszteni a tehetségeseket. Ez nem egy kiváltság, mindenki tehetséges, mindenki különleges, mindenki jó valamire!  Nem azt kell keresnünk, hogy ki a tehetséges, hanem abba erőfeszítést tennünk, hogy a gyerekeket segítsük saját érdeklődési területük, erősségeik felfedezésében. Jó, ha sokféle megközelítést alkalmaz egy iskola, élvezik és kihasználják, hogy nem vagyunk egyformák. Nem kerül hátrányba, aki matekból nem olyan jó, de zseniális gyakorlati érzéke van. 

3. Ez azt is jelenti, hogy fejleszteni az erősségeken keresztül lehet. Ha egy gyereket mindig arra figyelmeztetünk, ami nem megy olyan jól, előbb vagy utóbb elveszti a motivációját, elhiszi, hogy ügyetlen és nem akar majd tanulni.
Ha viszont az erősségeire koncentrálunk, lehetőséget teremtünk, hogy fürödjön a sikerben, szárnyakat fog kapni, és még abban is fejlődni fog, amiben eddig kevésbé volt jó. Örüljünk minden olyan hozzáállásnak, ahol a gyerekeknél azt emelik ki, ami jól sikerült, és nem mindenáron a gyengeségeiket akarják javítani. 



4. Legalább ugyanolyan fontosak a társas képességek, az önbizalom, mint az értelmi fejlődés. Ezt nem én találtam ki, de teljes mértékben egyetértek, hogy manapság aránytalanul nagy figyelmet fordítunk az értelmi képességek fejlesztésére. Féllábbal guggolva, bekötött szemmel deriváló, kilenc nyelven beszélő gyerekeink önállótlanok, 40 éves korukig az anyjuk nyakán élnek, képtelenek kisebb konfliktusokat is megoldani. Az iskolában igenis fontos, hogy osztályközösséget is építsünk, a gyerekek megtanulják elfogadni a sokféleséget. Nem szükséges mindenkinek mindenkivel öribari kapcsolatban lenni, de adott esetben együtt kell működni. Ez megelőzi a kiközösítést, a klikkek kialakulását, fejleszti a toleranciát és a kommunikációs képességet. Üdvözlendő például a kooperatív, kiscsoportos tanulás rotálódó rendszerben*. 


5. Mindenki másképp szeret tanulni. Egy helyben, vagy járkálva, közben zenét hallgatva, vagy síri csöndben. Van, aki a szemén, van, aki a fülén, van, aki az érzelmein, saját tapasztalatain keresztül képes a világot a legügyesebben felfogni. A gyerekek is nagyon, de nagyon különböznek abban, hogyan tudnak a leghatékonyabban tanulni. Komoly különbségek vannak a fiúk és a lányok között is. Elenyésző többség az, aki úgy, hogy fekete-fehér szöveget olvas, vagy egy beszélő fejet néz a táblánál. Bármilyen témát fel lehet dolgozni úgy, hogy az élményszerű legyen, és minden érzékszerven keresztül felfogható legyen. Én úgy tudom, a pedagógusképzésben nagy hangsúlyt fektetnek a különböző tanulási stílusoknak megfelelő módszertan kidolgozásába. A nyissátok ki a 65. oldalon a könyvet és stafétában olvassuk el a következő leckét – egyféle tanulási stílust elégít ki, amivel viszonylag kevesen rendelkeznek. Komoly energiabefektetést igényel, de ha sikerül a gyerekek érdeklődését valóban felkelteni, otthon továbbviszik a témát és önállóan dolgoznak tovább.


Szerintem ilyen a jó iskola. Tessék sokat kérdezősködni, sok
szülővel beszélgetni, és megtudni, melyik iskolában veszik figyelembe
az oktatásban a gyerekek alapvető tulajdonságait!
Pethő Orsolya 
pszichológus 
Ha nevelési gondjaid vannak, keress meg, segítek: www.kolyokszerviz.hu

*Rotálódó rendszer: gyerekek kis csoportban (4-6 fő) ülnek egy-egy asztalnál, az egyéni munka mellett csapatban is gyakran dolgoznak, s a csoportok időről időre (havonta, kéthavonta) újraalakulnak, így mindenki, mindenkivel együttműködési helyzetbe kerül. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése