Ha még nem olvastad, olvasd el az előző részeket:
- Bevezető
- 1. rész Mi zajlik a gyermekben és hogyan segít a mese?- Összefoglaló
- 2. rész Mi zajlik a gyermekben? -A gyermeki félelmek
- 3. rész Boszorkányok, sárkányok
- 4. rész A mese önálló életre tanít
- 5. rész A gyermek hisz a meséknek
- 6. rész Milyen korban melyik mesét válasszuk?
- 7. rész Ne rombold le a mese varázsát!
- 8. rész Az élet nem mindig habostorta!
9. rész A racionális magyarázatok érthetetlenek lehetnek*
A gyermek, mihelyt járni kezd és felfedező útra indul, töprengeni kezd saját kilétének kérdésén. Amikor először tükör elé áll, nem tudja, hogy vajon önmagát látja-e, vagy egy másik gyermeket. Megpróbálja kinyomozni, hogy ez a másik gyermek valóban minden tekintetben olyan-e, mint ő. Fintorog, ide-oda forog, elmegy a tükör elől, aztán hirtelen visszaugrik, hogy lássa, vajon a másik is elment-e, vagy még ott van. Máris a személyiség identitásának nehéz kérdésével áll szemben.
A gyermek egyszer csak azt kérdezi önmagától: Ki vagyok én? Honnan jöttem? Hogyan keletkezett a világ? Ki teremtette az embert és az állatokat? Mi az élet célja? Igaz, nem elvontan vizsgálja ezeket az életfontosságú kérdéseket, hanem ahogy számára fölmerülnek. Nem az aggasztja, hogy van-e igazság a földön, hanem az, hogy vele igazságosan bánnak-e. Az érdekli, hogy ki vagy mi sodorhatja őt bajba, és hogy mi mentheti meg ettől. Léteznek-e jóakaratú hatalmak a szülein kívül? És vajon a szülei jóakaratú hatalmak-e? Hogyan fejlessze önmagát és miért? Van-e számára még remény, ha valamit rosszul csinál? Miért történnek vele ilyesmik? Milyen következményei lesznek ennek a jövőben? A mesék válaszolnak ezekre a nyomasztó kérdésekre, melyek jelentős részben épp a mesék hatására fogalmazódnak meg a gyermekben.
A gyermek, mihelyt járni kezd és felfedező útra indul, töprengeni kezd saját kilétének kérdésén. Amikor először tükör elé áll, nem tudja, hogy vajon önmagát látja-e, vagy egy másik gyermeket. Megpróbálja kinyomozni, hogy ez a másik gyermek valóban minden tekintetben olyan-e, mint ő. Fintorog, ide-oda forog, elmegy a tükör elől, aztán hirtelen visszaugrik, hogy lássa, vajon a másik is elment-e, vagy még ott van. Máris a személyiség identitásának nehéz kérdésével áll szemben.
A gyermek egyszer csak azt kérdezi önmagától: Ki vagyok én? Honnan jöttem? Hogyan keletkezett a világ? Ki teremtette az embert és az állatokat? Mi az élet célja? Igaz, nem elvontan vizsgálja ezeket az életfontosságú kérdéseket, hanem ahogy számára fölmerülnek. Nem az aggasztja, hogy van-e igazság a földön, hanem az, hogy vele igazságosan bánnak-e. Az érdekli, hogy ki vagy mi sodorhatja őt bajba, és hogy mi mentheti meg ettől. Léteznek-e jóakaratú hatalmak a szülein kívül? És vajon a szülei jóakaratú hatalmak-e? Hogyan fejlessze önmagát és miért? Van-e számára még remény, ha valamit rosszul csinál? Miért történnek vele ilyesmik? Milyen következményei lesznek ennek a jövőben? A mesék válaszolnak ezekre a nyomasztó kérdésekre, melyek jelentős részben épp a mesék hatására fogalmazódnak meg a gyermekben.
A felnőttek szemében és a tudomány szempontjaiból a mesék válaszaiban több a fantasztikum, mint az igazság. Sok felnőtt, kinek számára a gyermek világfelfogása már teljesen idegen, a mesék megoldásait helytelennek tartja, és ellenzi, hogy a gyermeket ilyesmivel „félrevezessék”.
A racionális magyarázatok viszont általában érthetetlenek a gyermek számára, hiszen még nem képes az elvont gondolkodásra. A felnőtt azt hiszi, hogy a tudományosan helyes válasszal tisztázza a dolgokat, holott az ilyen magyarázatok csak nyomasztják, összezavarják és szellemileg megbénítják a gyermeket. A gyermek csak abból a meggyőződésből meríthet biztonságot, hogy érti, amit előzőleg nem értett – és soha nem abból, hogy olyan tényeket közölnek vele, melyek új bizonytalanságokat szülnek benne. Ha elfogad egy ilyen választ, felmerül benne, hogy talán nem jól kérdezett. Mivel a magyarázatot nem érti, azt hiszi, hogy az valamilyen ismeretlen problémára vonatkozik, és nem arra, amit ő kérdezett.
Soha ne felejtsük el tehát, hogy a gyermeknek csak olyan magyarázatot szabad adni, melyet tudása és érzelmi állapota alapján megért.
* A cikksorozat Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek című könyvének kivonata. Kizárólag az un. tündérmesékről van szó, melyek a hagyománnyal rendelkező, régi, de ma is "élő" meséket jelentik, a köztudatban népmeséknek is nevezzük. (Ne csak a magyar népmesékre gondolj!)
Megjelenik: a következő héten
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése