Ha még nem olvastad, olvasd el az előző részeket:
- Bevezető
- 1. rész Mi zajlik a gyermekben és hogyan segít a mese?- Összefoglaló
- 2. rész Mi zajlik a gyermekben? -A gyermeki félelmek
- 3. rész Boszorkányok, sárkányok
- 4. rész A mese önálló életre tanít
- 5. rész A gyermek hisz a meséknek
- 6. rész Milyen korban melyik mesét válasszuk?
- 7. rész Ne rombold le a mese varázsát!
- 8. rész Az élet nem mindig habostorta!
- 9. rész A racionális magyarázatok érthetetlenek lehetnek
- 10. rész Jó és a rossz a mesékben
- 11. rész A mesét sokszor kell hallania
12. rész Az illusztrációk nem tesznek jót a meséknek*
Ha a szövegben ez áll: Felkapaszkodott a hegyre, és lenn a völgyben megpillantott egy folyót..., az illusztrátor több-kevesebb sikerrel megörökítheti saját látomását erről a jelenetről, de mindenkinek, aki e sorokat olvassa, meglesz a maga saját képe, és ezt a képet azok a hegyek, folyók és völgyek fogják létrehozni, melyeket valaha látott, de legfőképpen az a Hegy, az a Folyó és az a Völgy, amely számára először testesítette meg magát a szót.
Ezért vész el a mesék személyes jelentésének tekintélyes része akkor, ha alakjainak és eseményeinek nem a gyermek, hanem az illusztrátor képzelete ad szubsztanciát. Ha a hallgató vagy olvasó a tulajdon életéből vett sajátos képekkel jeleníti meg képzeletében a történetet, sokkal személyesebb élményben lesz része.
A felnőttek és a gyermekek is gyakran választják a könnyebb utat, és egy jelenet elképzelésének nehéz feladatát szívesen átengedik másnak. Csakhogy képzeletünk veszít önállóságából, ha hagyjuk, hogy azt a rajzoló irányítsa, így a történetnek is csökken a személyes jelentősége.
Ha megkérdezzük a gyermekektől, hogy például milyen lehet a mesében szereplő szörnyeteg, igen sokféle megjelenési formát fognak leírni: vagy emberszerű vagy állatszerű hatalmas figurákat, vagy emberi és állati vonásokat elegyítő óriásokat. Aki elképzel egy ilyen képet, annak a kép minden részlete nagyon fontos. Ezt veszítjük el, ha a művész által megrajzolt szörnyet látjuk magunk előtt, ha az ő képzeletére hagyatkozunk, amely a mi homályos és bizonytalan elképzelésünket felülmúló tökéletes képet produkál. Maga a szörny is elveszti számunkra fontosságát, hidegen hagy, esetleg megijeszt – de ebben ki is merül minden jelentősége.
13. rész Megtalálni a helyes utat
A mai gyermekek már nem a nagy család vagy a jól integrált közösség biztonságos közegében nőnek fel. Ezért ma még fontosabb, mint a mesék keletkezésének idején, hogy a modern kor gyermeke megismerjen olyan hősöket, akik egyedül vágnak neki a világnak, és bár induláskor még nem tudják végső céljukat, bíznak magukban, és a helyes utat követve, meg is találják helyüket a világban.
A mesehős egy ideig magányosan halad az útján, ahogy a mai gyermek is gyakran magányosnak érzi magát. A hőst a természet egyszerű dolgai: fák, állatok stb., segítik harcában, mint ahogy a gyermek kapcsolata is szorosabb ezekkel a dolgokkal, mint a legtöbb felnőtté. A hős sorsa példa a gyermeknek: érezheti magát kitaszítottnak és elhagyatottnak, mint aki sötétben botorkál, mégis óvják minden lépését, és ha kell, segítenek neki. Ma sokkal inkább, mint régen, a gyermeknek szüksége van a magányos hős példájára, aki elszigeteltsége ellenére is értelmes és hasznos kapcsolatokat alakít ki a környező világgal.
Vége
Remélem hasznos dolgokat tudtatok meg ebből a sorozatból!
Szeressétek a meséket, és olvassatok élvezettel babócáitoknak!
Ha kéred, a sorozat összes részét, elküldöm egyben!
anyocababoca@gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése