2012. május 20., vasárnap

11. rész A mesét sokszor kell hallania

Ha még nem olvastad, olvasd el az előző részeket:

11. rész A mesét sokszor kell hallania*


  A gyermeknek a mesét sokszor meg kell hallgatnia ahhoz, hogy el is higgye, és optimista szemléletét beépítse saját világlátásába. Ha ráadásul még el is játssza, ezzel a mesét csak még „igazabbá” és "valóságosabbá” teszi. 
 A gyermek megérzi, hogy belső problémái szempontjából (amelyekkel valószínűleg egyedül nem bír megbirkózni) a sok mese közül pillanatnyilag melyik az „igaz”, és azt is érzi, hogy a probléma megoldásában milyen segítséget nyújt neki a mese. Ezt azonban szinte sohasem azonnal, a mese első meghallgatásakor ismeri fel. Ehhez a mese bizonyos elemei túlságosan különösek – hiszen különösnek is kell lenniük, ha egyszer mélyen elrejtett érzelmekhez akarnak szólni. 
 A mese segítséget nyújt a gyermeknek abban, hogy jobban megértse önmagát és a világot, a gyermek azonban csak akkor kapja meg maradéktalanul ezt a segítséget, ha többször is meghallgatja a mesét, bőségesen van ideje és lehetősége arra, hogy elgondolkozzon rajta. A mesével kapcsolatos szabad asszociációk csak ebben az esetben tárják föl számára a mese személyes, csak neki szóló jelentését, ami majd segítséget nyújt a nyomasztó problémák megoldásában. 
 Első alkalommal például a gyermek nem tudja beleélni magát a másnemű szereplő helyzetébe. 
 Előfordulhat, hogy ha gyermekünknek tetszett az egyik mese, nyomban elmondunk neki egy másikat is, abból a meggondolásból, hogy ha még egyet hall, még jobban fog örülni. Csakhogy a gyermek tetszésnyilvánítása azt az egyelőre homályos érzést fejezi ki, hogy az illető mesében van valami, ami fontos számára – ami elvész, ha nem hallgathatja meg újra, ha nincs ideje a töprengésre. Ha a gyermek gondolatait túlságosan gyorsan egy másik mesére irányítjuk, megölhetjük az első mese hatását, holott akár még növelhetnénk is, ha ezt csak később tesszük meg. 

 Amikor a gyermekek nagyobb csoportban (pl. az oviban) hallgatnak mesét, láthatóan nagyon élvezik. De általában nincs lehetőségük arra, hogy elgondolkodjanak a mesén vagy valahogy reagáljanak rá, mert vagy azonnal valamilyen másfajta tevékenységet csináltatnak velük, vagy egy másfajta történetet mondanak el nekik, amely eloszlatja vagy lerombolja a mese hatását. Ilyenkor a mesének nem volt semmilyen hatása, akár el is hagyhatták volna. De ha a mesemondó időt hagy nekik, hogy elgondolkozzanak a mesén, hogy megmártózzanak a mese atmoszférájában, akkor a mese érzelmileg és intellektuálisan is sokat jelenthet.

* A cikksorozat Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek című könyvének kivonata. Kizárólag az un. tündérmesékről van szó, melyek a hagyománnyal rendelkező, régi, de ma is "élő" meséket jelentik, a köztudatban népmeséknek is nevezzük. (Ne csak a magyar népmesékre gondolj!)

az utolsó két rész:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése