2016. október 27., csütörtök

Kísérletezősdi....Alkotó részecskék

Szüllőné Bíró Ágnes ajánlása:
Miért süt a nap? Hová tűnik a limonádéban a cukor?
Ki ne szembesülne naponta szülőként azzal, hogy a 6-7 éves gyermeke kérdéseire nem tud válaszolni.
Tapasztalatom szerint ebben az életkorban  (6-10 éves korig ) a gyerekek rendelkeznek azzal a fantasztikus képességgel, hogy rá tudnak csodálkozni a legegyszerűbb dolgokra is, rá mernek kérdezni, amire mi felnőttek nem.

Az óvodai, és iskolai tananyag segítségével megismerkednek a kisebbek élő környezetünk csodáival, de nem jut idő a minket körülvevő anyagokra. Mire az általános iskolában elkezdődnek a természettudományos tantárgyak, a diákok elveszítik a naiv kíváncsiskodás képességét, és egy vállrándítással közlik, hogy nem értem én ezt a kémiát, esetleg utálom a fizikát.


Miről szól ez a program?
·        A foglalkozásokon a játékos kísérletek során háztartási, és főként a konyhai alapanyagokkal fedezhetik fel a gyerekek az anyagok tulajdonságait, a kémia, és a fizika legalapvetőbb törvényszerűségeit (oldódás, sűrűség, kristályosodás, egyensúly, gravitáció ...)
               
· A kicsik sokszor megelégszenek azzal, hogy két különböző tulajdonságú anyagot összekevernek, s a magyarázat meghallgatása nélkül is emlékezni fognak, hogy új textúrát alkottak, vagy esetleg ez a kétféle dolog soha nem elegyedik egymással.

·   A kísérletek előtt mindig hagyom tippelni a kis tudósaimat, hogy mi lesz a folyamat kimenetele, hangsúlyozva, hogy nincs jó vagy rossz válasz, hiszen nincsenek ismereteik ez irányban. Sőt díjazom a merészséget, ha valaki bátran véleményt formál, hogy mi fog történni. A csodálatos az, hogy néhány foglalkozás után ráéreznek az ízére és önálló teóriákat állítanak fel. Egyre öntudatosabban, egyre tudományosabban fogalmaznak, beleszőve minden olyan szót, amit addig hallottak.
·   Az ismeretek elmélyítésére gyakran hívjuk segítségül az alkotó tevékenységet az adott témakör anyagainak felhasználásával, mert a kisebb gyerekek mindennapjainak egyébként is fontos része a festés, színkeverés, művészkedés.

·         Sokszor kapnak „mérnöki” feladatokat is, ami persze a műanyag kockákhoz szokott kis konstruktoroknak is fejtörést okoz, hiszen ez esetben konyhai alapanyagok az építőelemek.

            
Mi értelme van siettetni a természettudományos látásmódot?
A saját élményen alapuló megtapasztalás – keverés, gyúrás, oldás, lendítés, pörgetés, elraktározódnak valamelyik hátsó polcon, és amikor hetedikben a komoly kémia, vagy fizika órán előkerül a témakör, akkor előkúszik egy ismerős emlék, és máris biztonságban érezheti magát a gyermek, hiszen ezt ő már megtapasztalta, érti miről beszél a tanár.



Szüllőné Bíró Ágnes
További információk a programról:

2016. október 13., csütörtök

AnyaPARA

Kövesi Mariann életvezetési tanácsadó cikke

Egy anyukával arról beszélgettem, milyen könnyen beránthatja a szorongás spirálja az embert, ha arról van szó, hogy a gyereknek valami baja lehet. 
Anyaként sokszor képesek vagyunk valami olyan dolognak jelentőséget, és azzal együtt veszélyforrást tulajdonítani, ami egyébként nem tűnne veszélyesnek. 

"Veszélyes" lehet a földre esett kenyér, egy náthás felnőtt közelsége, egy esés a játszótéren, egy trópusi vírus létezése, ami valahol felütötte a fejét, és még sorolhatnám.
Mi van akkor, ha a veszély észlelésekor elkap a szorongás spirálja, és egy földről felszedett csikk eldobatása után már azt vizionálom, hogy a gyereket azonnal kórházba kell vinnem minimum gyomormosásra. Persze ez így most komikusan hangzik, de biztos mindenkivel volt már olyan, hogy egy másik józan felnőtt szavai kellettek ahhoz, hogy az adott helyzetben megnyugodjunk. De nincs mindig kéznél egy józan hang, és a szorongás spirálja könnyen maga alá temetheti az erre hajlamos anyukákat, és órákig vagy akár napokig is szoronghatunk egy vélt veszélyen.

Ha felismerjük, hogy mi bizony hajlamosak vagyunk erre a működésbe, akkor érdemes tudatosan közbelépni, mielőtt elveszünk dr. Google és az internet útvesztőjében! 

Tudatosítás (ezt érdemes gyorsan egy papírra leírni):
1. Figyeljük meg, hogy milyen érzések vannak bennünk!
2. Azonosítsuk a szorongást keltő gondolatokat!

3. 0 és 100 között mennyire erős a szorongásom?

Racionalizálás:
1. Mi a legrosszabb, ami történhet? Mit fogok tenni akkor?
2. Mi a legjobb, ami történhet?
3. Mi a legreálisabb, ami történhet?

4. Mit mondana egy barátom, ha elmondanám neki a jelenlegi szituációt? Mit mondanék egy barátomnak, ha elmondaná nekem ezt a szituációt?

Ha eddig a pontig sikerül eljutnod, akkor már érezheted, hogy szorongásod kicsit enyhült. Ne állj meg itt! Mivel a szorongás fiziológiás változásokat is elindít a testben, ezért érdemes azokra is odafigyelni!

1. Főzz egy citromfű teát!
2. Lélegezz mélyeket, lassan!
3. Próbálj meg kilépni a szituációból! Menj el sétálni, nyiss ablakot…., hogy gondolataid kicsit kitisztulhassanak!
4. Hívd fel egy barátodat, párodat, akinek elmondhatod, hogy mi történt!

Ha észreveszed magadon, hogy gondolataid már csak a gyerek és a vélt veszély körül forognak, minél előbb próbálj meg minél több pontot kipróbálni a fent felsoroltak közül, hogy minél gyorsabban kitisztuljon a fejed, és egy lépés távolságból rá tudj újra nézni a vélt vagy valós veszélyre!

Ha úgy érzed, hogy anyaságoddal vagy szorongásaiddal kapcsolatban segítségre van szükséged, akkor keress bátran!

Kövesi Mariann

Látogass el Mariann oldalára, hátha találsz magadnak további hasznos cikket!
Pszicho Életvezetés

2016. augusztus 31., szerda

Hogyan dicsérjünk?

Kövesi Mariann életvezetési tanácsadó cikke

Közeleg az iskolakezdés, és kezembe került egy kísérlet, ami egy fontos dologra hívta fel a figyelmemet: a sok dicséret épp az ellenkező hatást váltja ki, mint ami a célunk vele. Elsőre olvasta összeráncoltam a szemöldökömet, és bizalmatlanul olvastam tovább.

Amikor gyerekünk születik, akkor természetesen a szemünkben ő a legszebb, legokosabb, legügyesebb kisgyerek a világon, és minél többször el is mondjuk ezt neki, hogy az önbizalmát növeljük vele, hogy majd később az életben ezáltal minél sikeresebb gyerek válhasson belőle. 

Természetesen így tettünk mi is, majd a saját bőrünkön megtapasztalhattuk, hogy ez hogyan hat a gyerekre stresszes szituációban. Tavaly a nagyobbik lányom iskolás lett, és már az első hónapban kiderült, hogy jól vág az esze. A tanító néni sokat dicsérte, azt mondta neki, hogy „nem csak a névsorban vagy az első…” (a vezetékneve alapján a névsorban az első volt), amire természetesen nagyon büszkék voltunk. Aztán teltek a hetek, és eljött annak az ideje, hogy az első 3 megtanult betűt össze kellett olvasni. Először csak arra lettem figyelmes, hogy a lányom elkezdi mondogatni, hogy nem akar iskolába menni, aztán megjelentek esténként a mosógép mögött félelmetes szörnyek, ami miatt nem mert oda bemenni. Rögtön kapcsoltam, és rájöttem, hogy itt bizony valami történt az iskolában, mert a szorongás napról napra erősödött, a szörnyek meg egyre félelmetesebbek lettek a mosógép mögött. Bementem a tanító nénihez, elmeséltem neki mindent (addigra azért már összeállt a kép: a lányom megijedt az első olyan kihívástól, ami nem könnyedén és tökéletesen ment neki). Fantasztikus tanító nénink van, aki rögtön felismerte, hogy mit kell tennie: elkezdett arra odafigyelni, hogy ne helyezzen nyomást a lányomra, hogy ő milyen okos, és tudatta vele, hogy nem elvárás, hogy mindent kirázzon a kisujjából csak azért, mert jó képességű. Szerencsére hamar átlendültünk így az első három betű összeolvasásán, később a többi sem okozott nehézséget, és persze mondanom sem kell, hogy a szörnyek is eltűntek a fürdőszobánkból!

Dweck és munkatársai a Columbia Egyetemen egy érdekes kutatást végeztek. Arra keresték a választ, hogy a dicséret hogyan hat a gyerekekre.

A kísérlet lényege az volt, hogy 11 éves gyerekeknek egy elég könnyű feladatot adtak, amiben mindenki jó eredményt ér el. A gyerekeknek utána elmondták a pontszámukat, és két véletlenszerű csoportba osztották őket, majd a kutatók mindenkinek szigorúan csak egy mondatot mondtak. Az egyik csoportnak azt mondták: „Remekül sikerült, ebben biztosan nagyon okos vagy.” A másik csoportnak viszont ezt mondták: „Remekül sikerült, biztosan nagyon keményen dolgoztál.”

Ezt követően a gyerekek választhattak, hogy milyen tesztet töltenek ki a második körben:

1. az elsőnél nehezebb, amiből sokat tanulhatnak, ha megpróbálkoznak vele

2. ugyanolyan könnyű, mint az első

Az előzőleg igyekezetükért megdicsért gyerekek 90%-a választotta a nehezebb 2. feladatot, míg az intelligenciájukért megdicsért gyerekek többsége a könnyebb feladat mellett döntött! Vagyis az „okos” gyerekek hátráltak meg nagyobb arányban a kihívás elől!

És hogy miért történt mindez? Dweck ezt mondja erről: „Amikor az intelligenciájuk miatt dicsérjük a gyerekeket, azzal azt tanítjuk nekik, hogy a lényeg, hogy okosnak látsszanak, ne kockáztassák meg, hogy esetleg hibáznak.”

A kutatás második szakaszában ugyanezek a gyerekek egy nagyon nehéz feladatot kaptak, mindegyik teszt elégtelen eredménnyel zárult, ami várható volt. Akiket az igyekezetükért dicsértek meg korábban, úgy vélték, hogy nem figyeltek eléggé a feladat megoldására, ezért nem sikerült, de Dweck hozzáteszi, hogy minden lehetséges megoldással megpróbálkoztak. Akiket az intelligenciájuk miatt dicsértek, azt mondták magukról, hogy biztos nem is annyira okosak, és most megszégyenültek a kutatók előtt. Dewck elmondta, hogy lerítt róluk stressz: izzadtak, rosszul érezték magukat a bőrükben.

A kutatás harmadik fázisában a legelsőhöz hasonló könnyű tesztet kaptak a gyerekek. Akiket az igyekezetük miatt dicsértek, ezúttal 30%-os javulást mutattak az eredményeik, akiket pedig az intelligenciájuk miatt, 20%-os eredményromlás volt megfigyelhető.

Dweck így foglalta össze a tapasztalatait: „Ha az igyekezetre helyezzük a hangsúlyt, azzal egy olyan változót adunk a gyerek kezébe, amire van befolyásunk. Így olyannak látják magukat, aki képes befolyásolni a saját eredményességét. Ha viszont a velük született intelligenciáját hangsúlyozzuk, az nem nyújt segítséget ahhoz, hogy jól kezeljék a kudarcot!"

Sokszor kapom még azon magam, hogy automatikusan azt mondom a lányaimnak, hogy "okos vagy", de aztán gyorsan igyekszem megtalálni a megfelelőbb szavakat. Az én agyamnak is még át kell állnia, és remélem, hogy az övéknek is hamar menni fog, hogy valóban olyan felnőttekké válhassanak, akik nem ijednek meg az élet adta kihívásoktól!

Kövesi Mariann


Látogass el Mariann oldalára, hátha találsz magadnak további hasznos cikket! 









2016. június 17., péntek

Ha szorong gyermeked (progresszív relaxáció)

Az életvezetési tanácsadómtól, Kövesi Marianntól kérdeztem, 
mit tegyek, ha a nagyobb lányom nagyon szorongó típus... 

"Milyen gyereknek alkalmazható módszert, technikát javasolnál szorongásoldásra? (Eszti 7 éves, most kezdte az iskolát, nagyon szabálykövető kislány. Talán jól jönne valami lazító gyakorlat, légzéstehnika, ami oldja a feszültségét, a görcsöt a testében, lelkében.  Van ötleted?”

Mariann válasza:
Rögtön a progresszív relaxáció jutott elsőre eszembe, ami mind gyereknek, mind felnőttnek egy gyorsan és könnyen elsajátítható feszültségcsökkentő módszer tud lenni.

A progresszív relaxációt Edmund Jacobson neurofiziológus dolgozta ki a 30-as években. A technika lényege, hogy bizonyos izomcsoportokat tudatosan megfeszítünk, majd ellazítunk úgy, hogy közben a légzésünkre is figyelünk. A módszer hatására a testben felhalmozódott feszültség és szorongás csökken.

Ha felnőttnek tanítom, akkor ezt szoktam mondani: 
Vegyél egy nagy levegőt, és szorítsd ökölbe a bal kezedet addig, amíg a levegőt bent tudod tartani. Majd fúj ki a levegőt, és lazítsd el a kezedet. Utána ugyanezt csináld meg a jobb kezeddel, majd a bal láb, jobb láb, felsőtest, és végül az egész test egyszerre való megfeszítése következik. Ha nincs ennyi időd hirtelen (kb. 3 perc), akkor állj lábujjhegyre, és egyszerre feszítsd meg az összes izmodat, amíg bent tudod tartani a levegőt, majd fújd ki a levegőt, és lazítsd el az izmaidat.

A gyereknek másképp mondhatjuk,  hogy a fantáziájukat is segítségül hívhassák, miközben befelé figyelnek!
Ezekkel a rövid asszociációkkal  a kisebbeket is be lehet vonni a tudatos feszültségoldásba:

-Hunyd be a szemed, és figyelj a légzésedre: ki és be, ki és be. Most vegyél egy mélyebb lélegzetet, és miközben kifújod, képzeld el, hogy kifújod a hasadból az összes pillangót. 
-Most pedig vegyél egy nagy levegőt, és képzeld azt, hogy felfújod magad, akár egy lufit. Most lassan engedd ki a levegőt. 
-Most képzeld el, hogy mindkét kezedben van egy fél narancs, és ki akarod facsarni a levét. Facsard a narancsot, amilyen erősen csak tudod, hogy az utolsó csepp is kijöjjön a narancsból. Majd engedd ki az összes feszültséget a karodból, és érezd, hogy milyen lazák a karjaid. 
-Most nyújtsd ki a lábad, amennyire csak bírod. Aztán húzd őket magad felé, majd újra nyújts ki minél jobban. Most lazítsd el a lábad és érezd, hogy milyen laza lett. 
-Most szorítsd össze a narancsot a kezedben, közben nyújtsd meg jól a lábaidat és szorítsd össze az arcodat labdává. Szorítsd össze az egész testedet, majd amikor a levegőd elfogyott, lazítsd el az összes izmodat. Egész tested laza, melegség árad szét benne a lábujjadtól a fejed búbjáig.

Este, lefekvéskor az ágyban végezve segíthet abban, hogy a gyerekek a napi feszültségeket alvás előtt elengedhessék, vagy napközben, ha valami olyan helyzet van, ami feszültséget okoz vagy okozott, akkor is végezhető a gyakorlat.
Jó közös relaxálást kívánok!

De előbb látogass el Mariann oldalára, hátha találsz magadnak további hasznos cikket! 



2015. július 15., szerda

Ismered a Táltosod?

Rábainé Domszky Zsófi újabb írása: 

A tündérmesék univerzális segítője a Táltos paripa, aki elrepíti a hőst oda, ahol feladata van. Vele legyőz minden távolságot, minden akadályt, magasabb szintre léphet. A Táltos paripák hűségesek, sosem hagyják cserben a hőst és bizony a királyfik sem mondanak le a nehezen megszerzett lovukról. 

A népmesék Táltosát változatos módon lehet megszerezni: Van, akit nagyon rossz állapotban találunk, lesoványodva, betegen. Égő parázzsal kell megetetni, hogy visszanyerje erejét. Van, amikor a boszorkányt kell szolgálni, hogy elnyerjük a táltos csikaját. Más mesékben épp a sárkány szelídül paripává, ha látja, hogy a főhős nem fél tőle. A paripát tehát nem kapjuk készen, meg kell keresni, fel kell hizlalni, kiszabadítani és bízni kell az erejében, hogy hűséges segítőnk legyen. Valahogy így van ez a személyiségünkben rejlő belső erővel is, az önbizalommal, hittel, kitartással, céltudatossággal – saját belső Táltos paripáinkkal. Lehet, hogy valami fogva tartja bennünk, egy sárkány a régmúltból, egy gyermekkori emlék, sérelem, túlzott elvárások… Ahhoz, hogy kiszabadítsuk, meg kell keresnünk a sárkányainkat, fel kell ismernünk, nevén neveznünk és le kell győznünk. De hogyan tegyük mindezt? A mesebeli hősök bátran indulnak neki a vándorútnak, nem kérdezve, hogy készen állnak-e már, elolvastak-e minden szakirodalmat, összeszedtek-e minden pénzt hozzá. A szegény legényből sosem lenne királyfi, ha addig el sem indulna, amíg mindezt meg nem szerezte, sőt, éppen valaminek a hiánya, a rend felborulása indítja útnak.


Sok mesében addig mennek a hősök, míg be nem érnek egy sűrű sötét erdőbe. De ha olyan sűrű és sötét, miért mennek be?

Mert aki elkerüli az erdőt, az visszajut oda, ahonnan elindult. Nem fog megváltozni az élete. Muszáj vállalni a bolyongást, eltévedést, annak a lehetőségét, hogy mindenből kifosztanak, hogy újjászülethessünk. A sűrű sötét erdőbe akkor érünk, amikor felrúgjuk az eddigi életünket, mert már elviselhetetlen. Vállaljuk, hogy kilépünk egy rosszul működő kapcsolatból, még ha félünk is elhagyni a biztosat a bizonytalanért. Ha munkahelyet váltunk vagy elköltözünk, talán egy másik országba megyünk élni, dolgozni és nem tudjuk pontosan, mi vár ránk. Ilyenkor minden nagyon kuszává, fenyegetővé válhat, és próbatételek sorát kell kiállnunk. Ez ijesztő lehet, de a mesék azt üzenik: Ha teret engedünk a változásnak, kisöpörjük a régi dolgokat, meg fog jelenni az új rend. Ehhez nagy szükség van az önbizalmunkra, kitartásunkra, a reményre, hogy végül minden jóra fordul. Ezek alkotják a mi Táltos paripánkat. Te ismered a Táltosod?


Munkám során tapasztaltam, hogy a gyerekek hamar kapcsolatba tudnak lépni saját belső táltosukkal. Pillanatok alatt elképzelik, képesek megetetni, felszerszámozni és a hátán csodálatos helyekre elrepülni. A rajzaikon, beszámolóikban megjelenő paripák pontos képet adnak a gyerekek lelkiállapotáról és énképéről. Pl. egy túlmozgásos, kontroll problémákkal küzdő kisfiú szárnyakat és rakétákat is rajzolt a lovára, míg az evészavarral küzdő serdülő lány táltosa kérődző kecske képében jelent meg.

Egy 8 éves kislány daganatos betegség miatt vesztette el fokozatosan a látását. Speciális bentlakásos iskolába került, itt találkoztam vele a Mosoly Alapítvány művészetterápiás csoportjában. Nagyon szerette a lovakat, kedvenc rajzfilmje egy Szilaj nevű lóról szólt. Mikor teljesen elvesztette a látását, egyre mélyebb depresszióba süllyedt. A terápián minden mesedramatizálás során a Táltos paripa szerepét választotta, spontán játékában pedig ő volt Szilaj, a vadló. A nevelőknek feltűnt, hogy egyre több fegyelmezési probléma akad vele, az iskolában is vadul, nem érdeklik a szabályok. Ekkor járt a saját sűrű, sötét erdejében, és csak a Táltos paripájába tudott kapaszkodni. Vakon is szívesen rajzolt, kérte, hogy vezessék a kezét. Lovat rajzolt, gyurmából is megformázta. Sokat dobolt, a hangszer segítségével vágtázott. Nagyon lassan szelídült csak meg a kis vadló. Először hagyta, hogy a gyerekek a hátára üljenek, majd fokozatosan nyitott a felnőttek felé is. Kezdte elengedni a lovát is, el mert távolodni tőle. Szerepjátékban már inkább kutya volt – néha vad, máskor szelíd, hűséges barát. A benne élő Táltos paripa betöltötte a szerepét, átsegítette gazdáját a nehézségeken és akkor húzódott a háttérbe, amikor már nem volt rá szükség, mert kialakult az új rend (elfogadta a kislány az új élethelyzetet).

Felnőttként is érdekes dolgokat tudhatunk meg magunkról, ha elképzeljük saját Táltos paripánkat! Próbáld ki!

Képzeld el minél részletesebben a lényed legbensőbb magjában élő paripát, ami képes átsegíteni minden akadályon! Ha elképzelted, nézd meg jól! Fiatal csikó, vagy felnőtt ló, esetleg öreg? Milyen nemű? Mekkora? Milyen színű? Milyen a sörénye, farka, patája? Van valamilyen különlegessége? Milyen a természete? Van rajta patkó, lószerszám, nyereg? Adj neki enni! Mit eszik és mit iszik? Ápold a szőrét, majd szerszámozd fel! Ülj a hátára! Szelídítsd meg, ha kell!

Haladó mesejáró vagy? Próbáld megtalálni azt a hangszert, illatot, színt is, ami a leginkább kifejezi a lovadat!
Ez a ló a Te belső erőd. Olyan, amilyen Te vagy ott mélyen, legbelül. Tápláld, gondozd és juss el a hátán bárhová, ahová csak szeretnél!

Következő cikkemben bemutatok néhány mesés játékot, ami a nyári szünetben jó móka lehet kicsiknek és nagyoknak egyaránt. 
Előző cikkem: Mesében rejlő gyógyír

Rábainé Domszky Zsófi

Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, kövess minket a FB oldalunkon! Kérdezhetsz is bátran Zsófitól, itt alul vagy a Facebookon! 
Ha még olvasnál a mesékről, itt találsz egy cikksorozatot.