2016. június 17., péntek

Ha szorong gyermeked (progresszív relaxáció)

Az életvezetési tanácsadómtól, Kövesi Marianntól kérdeztem, 
mit tegyek, ha a nagyobb lányom nagyon szorongó típus... 

"Milyen gyereknek alkalmazható módszert, technikát javasolnál szorongásoldásra? (Eszti 7 éves, most kezdte az iskolát, nagyon szabálykövető kislány. Talán jól jönne valami lazító gyakorlat, légzéstehnika, ami oldja a feszültségét, a görcsöt a testében, lelkében.  Van ötleted?”

Mariann válasza:
Rögtön a progresszív relaxáció jutott elsőre eszembe, ami mind gyereknek, mind felnőttnek egy gyorsan és könnyen elsajátítható feszültségcsökkentő módszer tud lenni.

A progresszív relaxációt Edmund Jacobson neurofiziológus dolgozta ki a 30-as években. A technika lényege, hogy bizonyos izomcsoportokat tudatosan megfeszítünk, majd ellazítunk úgy, hogy közben a légzésünkre is figyelünk. A módszer hatására a testben felhalmozódott feszültség és szorongás csökken.

Ha felnőttnek tanítom, akkor ezt szoktam mondani: 
Vegyél egy nagy levegőt, és szorítsd ökölbe a bal kezedet addig, amíg a levegőt bent tudod tartani. Majd fúj ki a levegőt, és lazítsd el a kezedet. Utána ugyanezt csináld meg a jobb kezeddel, majd a bal láb, jobb láb, felsőtest, és végül az egész test egyszerre való megfeszítése következik. Ha nincs ennyi időd hirtelen (kb. 3 perc), akkor állj lábujjhegyre, és egyszerre feszítsd meg az összes izmodat, amíg bent tudod tartani a levegőt, majd fújd ki a levegőt, és lazítsd el az izmaidat.

A gyereknek másképp mondhatjuk,  hogy a fantáziájukat is segítségül hívhassák, miközben befelé figyelnek!
Ezekkel a rövid asszociációkkal  a kisebbeket is be lehet vonni a tudatos feszültségoldásba:

-Hunyd be a szemed, és figyelj a légzésedre: ki és be, ki és be. Most vegyél egy mélyebb lélegzetet, és miközben kifújod, képzeld el, hogy kifújod a hasadból az összes pillangót. 
-Most pedig vegyél egy nagy levegőt, és képzeld azt, hogy felfújod magad, akár egy lufit. Most lassan engedd ki a levegőt. 
-Most képzeld el, hogy mindkét kezedben van egy fél narancs, és ki akarod facsarni a levét. Facsard a narancsot, amilyen erősen csak tudod, hogy az utolsó csepp is kijöjjön a narancsból. Majd engedd ki az összes feszültséget a karodból, és érezd, hogy milyen lazák a karjaid. 
-Most nyújtsd ki a lábad, amennyire csak bírod. Aztán húzd őket magad felé, majd újra nyújts ki minél jobban. Most lazítsd el a lábad és érezd, hogy milyen laza lett. 
-Most szorítsd össze a narancsot a kezedben, közben nyújtsd meg jól a lábaidat és szorítsd össze az arcodat labdává. Szorítsd össze az egész testedet, majd amikor a levegőd elfogyott, lazítsd el az összes izmodat. Egész tested laza, melegség árad szét benne a lábujjadtól a fejed búbjáig.

Este, lefekvéskor az ágyban végezve segíthet abban, hogy a gyerekek a napi feszültségeket alvás előtt elengedhessék, vagy napközben, ha valami olyan helyzet van, ami feszültséget okoz vagy okozott, akkor is végezhető a gyakorlat.
Jó közös relaxálást kívánok!

De előbb látogass el Mariann oldalára, hátha találsz magadnak további hasznos cikket! 



2015. július 15., szerda

Ismered a Táltosod?

Rábainé Domszky Zsófi újabb írása: 

A tündérmesék univerzális segítője a Táltos paripa, aki elrepíti a hőst oda, ahol feladata van. Vele legyőz minden távolságot, minden akadályt, magasabb szintre léphet. A Táltos paripák hűségesek, sosem hagyják cserben a hőst és bizony a királyfik sem mondanak le a nehezen megszerzett lovukról. 

A népmesék Táltosát változatos módon lehet megszerezni: Van, akit nagyon rossz állapotban találunk, lesoványodva, betegen. Égő parázzsal kell megetetni, hogy visszanyerje erejét. Van, amikor a boszorkányt kell szolgálni, hogy elnyerjük a táltos csikaját. Más mesékben épp a sárkány szelídül paripává, ha látja, hogy a főhős nem fél tőle. A paripát tehát nem kapjuk készen, meg kell keresni, fel kell hizlalni, kiszabadítani és bízni kell az erejében, hogy hűséges segítőnk legyen. Valahogy így van ez a személyiségünkben rejlő belső erővel is, az önbizalommal, hittel, kitartással, céltudatossággal – saját belső Táltos paripáinkkal. Lehet, hogy valami fogva tartja bennünk, egy sárkány a régmúltból, egy gyermekkori emlék, sérelem, túlzott elvárások… Ahhoz, hogy kiszabadítsuk, meg kell keresnünk a sárkányainkat, fel kell ismernünk, nevén neveznünk és le kell győznünk. De hogyan tegyük mindezt? A mesebeli hősök bátran indulnak neki a vándorútnak, nem kérdezve, hogy készen állnak-e már, elolvastak-e minden szakirodalmat, összeszedtek-e minden pénzt hozzá. A szegény legényből sosem lenne királyfi, ha addig el sem indulna, amíg mindezt meg nem szerezte, sőt, éppen valaminek a hiánya, a rend felborulása indítja útnak.


Sok mesében addig mennek a hősök, míg be nem érnek egy sűrű sötét erdőbe. De ha olyan sűrű és sötét, miért mennek be?

Mert aki elkerüli az erdőt, az visszajut oda, ahonnan elindult. Nem fog megváltozni az élete. Muszáj vállalni a bolyongást, eltévedést, annak a lehetőségét, hogy mindenből kifosztanak, hogy újjászülethessünk. A sűrű sötét erdőbe akkor érünk, amikor felrúgjuk az eddigi életünket, mert már elviselhetetlen. Vállaljuk, hogy kilépünk egy rosszul működő kapcsolatból, még ha félünk is elhagyni a biztosat a bizonytalanért. Ha munkahelyet váltunk vagy elköltözünk, talán egy másik országba megyünk élni, dolgozni és nem tudjuk pontosan, mi vár ránk. Ilyenkor minden nagyon kuszává, fenyegetővé válhat, és próbatételek sorát kell kiállnunk. Ez ijesztő lehet, de a mesék azt üzenik: Ha teret engedünk a változásnak, kisöpörjük a régi dolgokat, meg fog jelenni az új rend. Ehhez nagy szükség van az önbizalmunkra, kitartásunkra, a reményre, hogy végül minden jóra fordul. Ezek alkotják a mi Táltos paripánkat. Te ismered a Táltosod?


Munkám során tapasztaltam, hogy a gyerekek hamar kapcsolatba tudnak lépni saját belső táltosukkal. Pillanatok alatt elképzelik, képesek megetetni, felszerszámozni és a hátán csodálatos helyekre elrepülni. A rajzaikon, beszámolóikban megjelenő paripák pontos képet adnak a gyerekek lelkiállapotáról és énképéről. Pl. egy túlmozgásos, kontroll problémákkal küzdő kisfiú szárnyakat és rakétákat is rajzolt a lovára, míg az evészavarral küzdő serdülő lány táltosa kérődző kecske képében jelent meg.

Egy 8 éves kislány daganatos betegség miatt vesztette el fokozatosan a látását. Speciális bentlakásos iskolába került, itt találkoztam vele a Mosoly Alapítvány művészetterápiás csoportjában. Nagyon szerette a lovakat, kedvenc rajzfilmje egy Szilaj nevű lóról szólt. Mikor teljesen elvesztette a látását, egyre mélyebb depresszióba süllyedt. A terápián minden mesedramatizálás során a Táltos paripa szerepét választotta, spontán játékában pedig ő volt Szilaj, a vadló. A nevelőknek feltűnt, hogy egyre több fegyelmezési probléma akad vele, az iskolában is vadul, nem érdeklik a szabályok. Ekkor járt a saját sűrű, sötét erdejében, és csak a Táltos paripájába tudott kapaszkodni. Vakon is szívesen rajzolt, kérte, hogy vezessék a kezét. Lovat rajzolt, gyurmából is megformázta. Sokat dobolt, a hangszer segítségével vágtázott. Nagyon lassan szelídült csak meg a kis vadló. Először hagyta, hogy a gyerekek a hátára üljenek, majd fokozatosan nyitott a felnőttek felé is. Kezdte elengedni a lovát is, el mert távolodni tőle. Szerepjátékban már inkább kutya volt – néha vad, máskor szelíd, hűséges barát. A benne élő Táltos paripa betöltötte a szerepét, átsegítette gazdáját a nehézségeken és akkor húzódott a háttérbe, amikor már nem volt rá szükség, mert kialakult az új rend (elfogadta a kislány az új élethelyzetet).

Felnőttként is érdekes dolgokat tudhatunk meg magunkról, ha elképzeljük saját Táltos paripánkat! Próbáld ki!

Képzeld el minél részletesebben a lényed legbensőbb magjában élő paripát, ami képes átsegíteni minden akadályon! Ha elképzelted, nézd meg jól! Fiatal csikó, vagy felnőtt ló, esetleg öreg? Milyen nemű? Mekkora? Milyen színű? Milyen a sörénye, farka, patája? Van valamilyen különlegessége? Milyen a természete? Van rajta patkó, lószerszám, nyereg? Adj neki enni! Mit eszik és mit iszik? Ápold a szőrét, majd szerszámozd fel! Ülj a hátára! Szelídítsd meg, ha kell!

Haladó mesejáró vagy? Próbáld megtalálni azt a hangszert, illatot, színt is, ami a leginkább kifejezi a lovadat!
Ez a ló a Te belső erőd. Olyan, amilyen Te vagy ott mélyen, legbelül. Tápláld, gondozd és juss el a hátán bárhová, ahová csak szeretnél!

Következő cikkemben bemutatok néhány mesés játékot, ami a nyári szünetben jó móka lehet kicsiknek és nagyoknak egyaránt. 
Előző cikkem: Mesében rejlő gyógyír

Rábainé Domszky Zsófi

Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, kövess minket a FB oldalunkon! Kérdezhetsz is bátran Zsófitól, itt alul vagy a Facebookon! 
Ha még olvasnál a mesékről, itt találsz egy cikksorozatot.


2015. július 12., vasárnap

Közérdekű


Változás az óvodai - bölcsödei kedvezményes vagy ingyenes étkeztetés terén


2015. Szeptember 1-jétől lényegesen több bölcsődés és óvodás gyermeknek jár ingyenes étkezés!

Az alábbi esetekben nem kell majd fizetni az étkezésért (a változás csak a bölcsődei és óvodai étkezésre vonatkozik!):
  • Aki rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesült eddig, az szeptember 1. után is 100 százalékos étkezési kedvezményt kap. Ehhez 3 hónapnál nem régebbi, a kedvezményre jogosító határozat másolata szükséges
  • A 3 vagy többgyermekes családban élő gyermek eddig 50 százalékos kedvezményben részesült, szeptember 1-jétől viszont 100 százalékos kedvezményt kap. Ehhez elegendő lesz a szülő nyilatkozata.
  • A tartósan beteg vagy fogyatékos gyermek eddig 50 százalékos kedvezményben részesült, szeptembertől 100 százalékos kedvezményt kap. A jogosultsághoz szükséges a 3 hónapnál nem régebbi, magasabb összegű családi pótlék megállapításáról szóló határozat, illetve tartós betegség esetén a szakorvosi igazolás, fogyatékosság esetén a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye (másolatban).
  • Aki olyan családban él, ahol tartósan beteg vagy fogyatékos gyermeket nevelnek, ott az egészséges gyermek eddig nem kapott étkezési kedvezményt, szeptembertől viszont 100 százalékos kedvezményben részesül. A jogosultsághoz szükséges a 3 hónapnál nem régebbi, magasabb összegű családi pótlék megállapításáról szóló határozat, illetve tartós betegség esetén a szakorvosi igazolás, fogyatékosság esetén a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye (másolatban).
  • Aki olyan családban él, ahol az egy főre jutó havi jövedelem összege nem haladja meg a nettó minimálbér 130 százalékát, vagyis a 89.408 forintot, az eddig nem kapott étkezési kedvezményt, szeptembertől viszont 100 százalékos kedvezményben részesül. A jogosultsághoz a szülő  nyilatkozata szükséges, melyhez külön nyomtatványt fognak adni.
Az igényléshez szükséges nyomtatványt és kitöltési segítséget a saját FB csoportomból letöltheted. Innen.

2015. július 4., szombat

Mesében rejlő gyógyír


Rábainé Domszky Zsófi írása

Vendég-bloggerként szeretnélek kicsit bevezetni Titeket a mesék világába. Egyre több szülő mesél a gyerekének, sokan tudják azt is, milyen idős gyereknek mit és hogyan érdemes mesélni. Azt azonban már kevesen tudják, hogyan hat a mese – azon belül is a népmese – a gyerekek és a felnőttek lelkére. Első cikkemben arról olvashattok, miért érdemes felfigyelni arra, ha egy mesét újra és újra kér egy gyerek, és hogyan segítheti ez a félelmei leküzdését. Később lesz szó arról, hogyan lehet a lelkünk mélyén élő belső segítő, gyógyító erőt előhívni a mesék szimbólumaival. Végül néhány otthon is játszható játékot mutatok be.

Óvónő, pszichológus és képzőművészet-terapeuta vagyok, és mindenek előtt anyuka.  Jelenleg Budapesten, Mátyásföldön (XVI. kerület), az Életfa Egészségházban  tartok Kacifánt csoportot, mesés művészeti foglalkozásokat gyerekeknek, valamint kisgyermekes szülőknek adok tanácsot nevelési, lélektani kérdésekben. 

Óvó néniként vettem észre, mennyire el tudja varázsolni az élőszóval, könyv nélkül előadott mese a gyerekeket. Mielőtt mesélni kezdek a gyerekeknek, igyekszem olyan játékokat játszani velük, ami minden érzékszervüket felébreszti, mert akkor tudják teljes mértékben átélni és befogadni a mesét. Ha tátott szájjal, jellegzetes testtartásban hallgatják a történetet, jól végeztem a dolgomat. Látszik, hogy elindult a belső mozi, lelki szemeik előtt megelevenednek a szereplők, látják az üveghegy csillogását, hallják a vaskapu döndülését, érzik a pecsenye illatát… Máshol járnak, kicsit ők maguk is átváltoznak, repülnek, varázsolnak, küzdenek és győznek. Megtanulnak hinni a jó győzelmében.

Van kedvenc mesétek?
Pszichológusként felfigyeltem arra, hogy bizonyos meséket újra és újra kérnek a gyerekek, valami dolguk van vele. Valamiért nagyon tetszik nekik, talán egy szereplőben önmagukra ismertek. Találkoztam egy kislánnyal, akit sokáig kórházban, steril körülmények között ápoltak és speciális módon tápláltak. Ő az a királylány akart lenni, akit egy jóslat miatt befalaznak, és egy lyukon adják be neki az ételt. Neki ezt az élethelyzetet kellett feldolgozni a mese ismételt meghallgatásával. Egy másik lánynak elváltak a szülei, új apukája lett, testvére is született egy éven belül. Vég nélkül hallgatta Hamupipőke meséjét, szívesen azonosult a mostoha sorsú lánnyal, aki szorgalmával kitűnik lusta testvérei közül és végül megválja a herceg szerelme. Egy mandulaműtétre váró kislánynak megnyugtató volt Csipkerózsika meséjét hallani, aki végül felébredt mély álmából és élettel telt meg a birodalma.

Egy fiatal nő, akit szerelmi csalódás ért, ott látta magát kedvenc meséjében, ahol a királyfi felveszi a láthatatlanná tévő köpönyeget. Szeretett volna egy időre eltűnni… Beszédes, hogy ki milyen különleges képességre vágyik, milyen képességét nem tudta még kibontakoztatni. Mit tud az a hős a mesében, amit ő nem? Ki szeretne szabadon repülni, ki gyógyítani vagy megerősödni? És mit tudunk adni cserébe? Milyen téren vagyunk annyira magabiztosak, hogy akár a boszorkánynak is átadnánk valamilyen tulajdonságunkat, mint a kis hableány a hangját, a kommunikáció lehetőségét? A Kacifánt foglalkozásra járó gyerekek ihattak olyan varázsitalból, ami bármilyen képességgel fel tudta ruházni őket, ha cserébe adnak valamit, amiben jók. Egy kislány a kézügyességét adta a repülés szabadságáért, másik a kedvességét a kecses tánctudásért. Egy anyuka kitartó szorgalmát adta a gyógyítás képességéért. És Ti? Ti mit cserélnétek el a boszorkány kunyhójában?

Előfordul, hogy a gyerekek félnek egy mesétől, mégis újra kérik. A történetben megjelenő konfliktus a saját életük nehézségeit jeleníti meg, amivel a mese útmutatása alapján képesek lesznek megküzdeni. A pszichológusok (és a művészetterapeuták) nagyon örülnek, amikor a gyerekek rajzban, szerepjátékban vagy kitalált meséken keresztül kijátsszák magukból a problémát. A szörnyekkel ugyanis akkor tudunk megküzdeni, ha kihozzuk magunkból. Nem rejtjük el a lelkünkben, hanem ábrázoljuk, nevén nevezzük, ránézünk kívülről. Akkor sokkal kezelhetőbb lesz. De hogyan mutassa meg egy gyerek, hogy kevesebb figyelmet kap a testvére születése óta és attól fél, hogy elveszíti a szülők szeretetét? Vagy, hogy az iskolakezdés után egyszer csak rengeteg dolgot elvárnak tőle, meg kell komolyodnia és úgy érzi, nem képes megfelelni? Milyen alakban jelenik meg a szorongás, hogy valami felfal, elnyel, ha anya lekapcsolja a villanyt és kimegy? A mesék rengeteg szimbólumot kínálnak a gyerekeknek: mostohaszülők, boszorkányok, teljesíthetetlennek tűnő próbatételek, emberevő sárkányok. Szerencsére ezek a rémségek mind a gyerek saját fantáziájában öltenek alakot, így pont annyira ijesztőek, amennyire a gyerek még éppen el tudja viselni. Ez sajnos a készen kapott képekre – amelyek a tévéből, videojátékokból, plakátokról zúdulnak a gyerekekre – nem mondható el.


Sokszor mesékre sincs szükség, a gyerekek fantáziája formába önti a félelmet, hogy kezelhetőbb legyen. Már a két éves gyerekek is képesek szimbólumokat alkotni a tárgy nélküli szorongás leküzdésére. Kisfiam 2 éves korára igen jól beszélt, így meg tudta fogalmazni, hogy amikor este kimegyek, egy oroszlán bújik elő a pelenkázó mögül és a takaró alól kilógó lábát bekapja. Sosem látott oroszlánt élőben, nem volt semmilyen ijesztő élménye vele, mégis ez az őskép jelent meg a fejében. Minden este mesélt nekem az oroszlánról, eleinte csak annyit, hogy jön. Később elmondta, hogyan ijesztgeti, majd pár hónappal később elkezdett arról mesélni, hogy az oroszlánt el lehet küldeni a játszótérre, de a sötétben visszajön. Az elküldés nem volt elég hatékony, így később az általa ismert egyetlen megsemmisítési módot találta ki: az ujjával agyon nyomja az oroszlánt, mint egy bogarat, így az megdöglik, utána pedig felporszívózzuk. Nekem csak annyi volt a szerepem, hogy minden este meghallgattam, elfogadtam, hogy számára ez a valóság és megnyugtattam, hogy az oroszlánok zebrát esznek, nem az ő lábát. Csak elkísértem ezen az úton, nem sürgettem a fázisokat, mert tudtam, hogy képes lesz leküzdeni az oroszlánját. Mellette voltam erősítésnek, mindig ott termettem, ha hívott éjjel, de nem strázsáltam folyton a kiságy mellett, azt sugallva, hogy egyedül úgysem képes legyőzni a félelmeit.
Szerencsére nem csak szörnyek, hanem csodás segítők is élnek bennünk – és a mesékben. Legközelebb arról olvashattok, hogyan hívhatjuk elő saját Táltos paripánkat.

Rábainé Domszky Zsófi

Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, kövess minket a FB oldalunkon! Kérdezhetsz is bátran Zsófitól, itt alul vagy a Facebookon! 
Ha még olvasnál a mesékről, itt találsz egy cikksorozatot.

2014. október 4., szombat

Milyen a jó iskola?

Azt, hogy Milyen iskolát válasszunk gyermekünknek, már tudjuk: jó iskolát! De milyen az a jó iskola? -erről kérdeztem Pethő Orsolyát, a KÖLYÖKSZERVIZ pszichológusát!

Nem irigylek senkit, aki iskolaválasztás előtt áll: sem a szülőt, sem a gyereket, mert azt gondolom, hogy kevés jó iskola van. Szerencsére annál több jó tanító és pedagógus, de őket nehezebb megtalálni, mert nincsen saját weboldaluk, ahová kiírják a legfontosabb elveiket, és sem a tanulók, sem a szülők nem tudják előre megismerni, feltérképezni őket.

Az iskolaválasztásban nem tudnék segíteni, mert nincs igazán széles választék. Ehelyett sokkal fontosabb, hogy milyen szempontokat vesz figyelembe egy jó iskola! 
A gyerekeknek van néhány tulajdonságuk, amelyek általános érvényűek, és nem árt, ha tudunk róluk, mielőtt oktatni akarjuk őket. Ez alapján talán rá lehet találni arra a néhány jó pedagógusra, ezáltal "jó iskolára", amelyik megfelel a kritériumoknak. 

1. A gyerekek természetes módon érdeklődőek, kíváncsiak, szeretnek tanulni, megismerni a világot. Óriási a belső motivációjuk, hogy megszerezzék a tudást. Ha nem így lenne, már kihalt volna az emberiség. 
Ezt a tulajdonságukat csak elvenni tudjuk tőlük. Minden olyan elképzelés TÉVES, ami szerint a gyerekekbe tölcsérrel kell tölteni a tudást, vagy az, hogy motiválni kell őket. Téves elképzelés, hogy bármilyen külső megerősítésre van szükségük (érdemjegyek, különböző színű és szagú pontok, állatfigura matricák) ahhoz, hogy tanuljanak! 
Az a kezdeményezés helyes, ahol legalább alsó tagozatban nincsen osztályozás, viszont építenek a belső motivációra, sok az önállóan választható feladat. 

2. Minden gyerek tehetséges valamiben! Nem értek egyet azzal, amikor a tehetséget valamiféle megkülönböztető privilégiumnak tekintjük. És azzal sem, hogy elkülönítve kéne fejleszteni a tehetségeseket. Ez nem egy kiváltság, mindenki tehetséges, mindenki különleges, mindenki jó valamire!  Nem azt kell keresnünk, hogy ki a tehetséges, hanem abba erőfeszítést tennünk, hogy a gyerekeket segítsük saját érdeklődési területük, erősségeik felfedezésében. Jó, ha sokféle megközelítést alkalmaz egy iskola, élvezik és kihasználják, hogy nem vagyunk egyformák. Nem kerül hátrányba, aki matekból nem olyan jó, de zseniális gyakorlati érzéke van. 

3. Ez azt is jelenti, hogy fejleszteni az erősségeken keresztül lehet. Ha egy gyereket mindig arra figyelmeztetünk, ami nem megy olyan jól, előbb vagy utóbb elveszti a motivációját, elhiszi, hogy ügyetlen és nem akar majd tanulni.
Ha viszont az erősségeire koncentrálunk, lehetőséget teremtünk, hogy fürödjön a sikerben, szárnyakat fog kapni, és még abban is fejlődni fog, amiben eddig kevésbé volt jó. Örüljünk minden olyan hozzáállásnak, ahol a gyerekeknél azt emelik ki, ami jól sikerült, és nem mindenáron a gyengeségeiket akarják javítani. 



4. Legalább ugyanolyan fontosak a társas képességek, az önbizalom, mint az értelmi fejlődés. Ezt nem én találtam ki, de teljes mértékben egyetértek, hogy manapság aránytalanul nagy figyelmet fordítunk az értelmi képességek fejlesztésére. Féllábbal guggolva, bekötött szemmel deriváló, kilenc nyelven beszélő gyerekeink önállótlanok, 40 éves korukig az anyjuk nyakán élnek, képtelenek kisebb konfliktusokat is megoldani. Az iskolában igenis fontos, hogy osztályközösséget is építsünk, a gyerekek megtanulják elfogadni a sokféleséget. Nem szükséges mindenkinek mindenkivel öribari kapcsolatban lenni, de adott esetben együtt kell működni. Ez megelőzi a kiközösítést, a klikkek kialakulását, fejleszti a toleranciát és a kommunikációs képességet. Üdvözlendő például a kooperatív, kiscsoportos tanulás rotálódó rendszerben*. 


5. Mindenki másképp szeret tanulni. Egy helyben, vagy járkálva, közben zenét hallgatva, vagy síri csöndben. Van, aki a szemén, van, aki a fülén, van, aki az érzelmein, saját tapasztalatain keresztül képes a világot a legügyesebben felfogni. A gyerekek is nagyon, de nagyon különböznek abban, hogyan tudnak a leghatékonyabban tanulni. Komoly különbségek vannak a fiúk és a lányok között is. Elenyésző többség az, aki úgy, hogy fekete-fehér szöveget olvas, vagy egy beszélő fejet néz a táblánál. Bármilyen témát fel lehet dolgozni úgy, hogy az élményszerű legyen, és minden érzékszerven keresztül felfogható legyen. Én úgy tudom, a pedagógusképzésben nagy hangsúlyt fektetnek a különböző tanulási stílusoknak megfelelő módszertan kidolgozásába. A nyissátok ki a 65. oldalon a könyvet és stafétában olvassuk el a következő leckét – egyféle tanulási stílust elégít ki, amivel viszonylag kevesen rendelkeznek. Komoly energiabefektetést igényel, de ha sikerül a gyerekek érdeklődését valóban felkelteni, otthon továbbviszik a témát és önállóan dolgoznak tovább.


Szerintem ilyen a jó iskola. Tessék sokat kérdezősködni, sok
szülővel beszélgetni, és megtudni, melyik iskolában veszik figyelembe
az oktatásban a gyerekek alapvető tulajdonságait!
Pethő Orsolya 
pszichológus 
Ha nevelési gondjaid vannak, keress meg, segítek: www.kolyokszerviz.hu

*Rotálódó rendszer: gyerekek kis csoportban (4-6 fő) ülnek egy-egy asztalnál, az egyéni munka mellett csapatban is gyakran dolgoznak, s a csoportok időről időre (havonta, kéthavonta) újraalakulnak, így mindenki, mindenkivel együttműködési helyzetbe kerül.